2007.12.30.

131. Törökugrató (GCtrug)

519. 24 ökrös (GCokor)

520. Barbibaba (GCBABA)

1365. Budai kaptárkövek (GCBuKa)

1917. Geoszilveszter 2007 (GC2007)

88. Sorrento (GCsorr)

105. Roppant elmés (GCzoli)

Mese: HBSE gyalogtúra: Évbúcsúztató – Budaörs

Útvonalterv:

Törökugrató – 24-ökrös-hegy – Csik-hegy - Kaptárkövek – Katonai bázis (GeoSzilveszter) – Sorrento – Szállás-hegy – Hollósy Cukrászda.

A 7.30-as Batthyány-téri találkozóra Andor, GabeR és Peti fut be, majd Eribaba telefonja, hogy úton van – jellemzően kocsival (Ő jön a legközelebbről). BKV-vel indulunk Budaörsre az ottani találkozóponthoz – viszonylag simán is megy a dolog, de lassan, és ráadásul a 40-es buszról legalább 2-3 megállóval előbb leszállítanak minket :(. Telefonos segítséget kérünk, LÁrpi eljön értünk kocsival :)

A parkolónál megvan Azso, chiiko, Éva és Viktor, Ilona és Szörptörp, és Tivadar is, így hamarosan 12-en indulhatunk neki az első dombnak: föl a Törökugratóra.

Szélcsendes idő van, de elég hideg és ködös – a Törökugratóról az autópályák hangját jól hallani, de a látástávolság nem több 100-150 méternél, így látni belőlük, és a budaörsi bevásárlóközpontokból semmit sem látunk. A táj viszont csodás – az egész környéken mindent több cm-es zuzmara borít – kattognak is a fényképezőgépek rendesen.

Az itt lévő 131. Törökugrató (GCtrug) geoládát chiiko és Peti még a GPS közelébe érése előtt előveszi. A következő műsorszám pedig Szörptörp kis tüzijátéka (lásd a fotoalbumokban), majd a csoportkép a csapatról.

Lejövünk, aztán irány a 24 ökrös hegy. Szépen megmásszuk az emelkedőt, majd végig a fennsíkon a 519. 24 ökrös (GCokor) ládáig. A doboz elővételét most Andor vállalja be – simán, bár ez az egyik legveszélyesebb módon megközelítendő geoláda. Az idő közben kezd némileg tisztulni – bár a km-es látótávolságot továbbra sem érjük el.

Logolás, visszerejtés, fényképezés, aztán jöhet a fennsíkon pár 100 m-re lévő harmadik doboz: 520. Barbibaba (GCBABA). Itt találunk egy cseh származású geoicont-t (érme formájú travel-bug, azaz geoládák között utazó ügynök). Magunkhoz vesszük, a tulajdonosokkal való e-mail váltás után januárban remélhetőleg az USA-ban fog felbukkanni :)

Kicsit hosszabb séta jön: lejövűnk a hegyről, átküzdjük magunkat (kétszer is) egy patakon, majd néhányan toronyiránt megmászunk egy kicsi, de annál meredekebb dombot, amit ráadásul viszonylag sűrű növényzet fed – és máris elérünk a 1365. Budai kaptárkövek (GCBuKa) geoládához. Itt már érezhető a GeoSzilveszter helyszínének közelsége – mindenfelé csapatok mászkálnak, a kaptárköveknél is vagy tizen vagyunk egyszerre. A ládát végül chiiko veszi elő – egy némileg a 24-ökröshöz hasonlító rejtésből.

A következő állomás a 1917. Geoszilveszter 2007 (GC2007) esemény helyszíne. Népes társaság (több, mint 150 csapat jelent meg), terített asztal, bográcsban fővő tea és forraltbor fogad minket – és persze egy csomó ismerős geoládász. Időzünk kb. fél órát, aztán tovább :)

Újab hegymászás következik, irány, a 88. Sorrento (GCsorr) geoláda - a Sorrento-nak elkeresztelt helyen :). Ide is csak a kemény mag mászik fel – többeket kifárasztott más az egész napos túrázás... A ládát ismét chiiko szedi elő :)

Ezután kényelmes sétával ballagunk át a nap utolsó, 105. Roppant elmés (GCzoli) ládájának közelébe, hogy aztán egy igencsak meredek, csúszós domboldalon felmászva érjük el magát a geoládát. Izgalmas keresés után Andor és Viktor nyer – majd a logolás után egy hasonlóan izgalmas, több eséssel és csúszással tarkított lefele út következik :)

Innen már csak egy kellemes, 2 km-es séta volt hátra – a Hollósy cukrászdánál az autók és remek sütemények vártak ránk.

Összesítve:

       Kicsit hideg, párás, ködös, de túrázásra jó időben

Kiváló hangulatú, remek túra

12 km,  500 m szint, 6 megtalált geoláda + egy geoesemény

Fotoalbum:  Azso , chiiko, LÁrpi,  Szörptörp

2007.12.16.

1425. Sztrahora vára (GCSZTV)

Mese: HBSE gyalogtúra: Cserhát - Hollókő

Útvonalterv:

Kutasó - Véres-hegy - Dobogó-tető - Keresztes-hegy - Gyertyános - Hollókő - Felsőtold - Alsótold, közben az útbaeső geoláda megkeresése – aztán autóval Terény, az Orsós Magnómúzeum.

8 résztvevő jelentkezett be. A 7.00 órás Pedalomános találkozóra hatan be is futunk: Árpi, Chiiko, GabeR, Orsi, Peti, és Tibi (a listáról, gyalogtúrán először velünk). Aztán jön Éva telefonja is – kicsit álmatagon útközbeni találkozót javasol, megállapodunk Rétságban, és nekifutunk 2 autóval.

Rétságon pár perc várakozás után befut Éva és Viktor – elég keményen hajthattak :). Konvojban megyünk tovább, még mindig 3 autóval. A nógrádi utak nehezen minősíthetők – keskenyek, kátyúsak, táblák pedig sehol. Szerencsére a GPS visz, szépen elküzdjük magunkat a tervezett kezdőpontra. Ez azonban nem igazán tetszik az autók zsilipelése okán várakozásra ítéltetteknek, így arréb megyünk egy jó km-et, ott találunk kocsmát számukra :).

A sofőrök átviszik a célba a kocsikat, egy vissza a kocsmához, lassan elindulunk –mindösszesen egy jó órával később, és egy kicsit távolabbról, mint gondoltam.

Ideális téli túraidő van: tiszta a levegő, süt a nap, enyhe mínusz – de ettől már nincs sár :) a tájon némi hómaradványok, szél semmi.

Remek hangulatban haladunk, szinte észre sem vesszük, hogy felmászunk pár 100 métert a Dobogó tetőre.Nem túl messze – kis kitérővel – megkeressük a geológiai pontot, ill. az ott lévő tornyot, és persze fel is mászik rá a többség - ha már egyszer ott van :).

Kis hullámvasutazás után jutunk a Pusztavár-hegy aljába, aminek a tetején egy várrom, és egy geoláda várakozik ( 1425. Sztrahora vára (GCSZTV) ). Direkt csúcstámadással megyünk föl, kissé meredek, de végül mindenki feljut. A láda simán előkerül – szokatlanul gazdag, alig tudjuk visszacsukni. Logolunk, de szokásunk szerint ajándékot nem cserélünk.

A hegycsúcs, a kilátás és a napsütés jó alkalom az ebédre és egy kis ejtőzésre is. Aztán irány a lefelé és Hollókő – kezdetben egy jelzetlen úton, amit a TopoGuide viszont ismer. Később kiderül, nem eléggé, így végül egy villanypásztorokkal zárt részre futunk be – cserébe mindenki igénye szerint kiterjesztheti városi létét néhány legelő marha megbámulásával, két jól megtermett pásztorkutya-kölyökkel való játékkal, és egy kis (de annál féjdalmasabb) szánkózással.

Aztán átvégunk a kerítésen, simán megtaláljuk az igaz, immár jelzett utat. A hollókői várral szemben a falu győz (mindkettő már nem férne be a túrába). Az ófalu szép, mint mindig – de kihalt, szinte minden zárva, a házak elég nagy részén “eladó” tábla is van. A vége felé pár turista is megjelenik, aztán vége a világörökségnek. És ott megvan még a tükörcsempés ház is :(.

Ezután némi bénázás következik – nem találjuk a faluból kivezető jelzést. Aztán csak-csak kiderül, hogy eltér a papírtérkép és a valóság, áthelyezték a turistautat. Nekifutunk toronyíránt, találunk ösvényt, sőt valamiféle szalagos jelzést is, aztán megvan.

Innen eléggé erőltetett menet következik – erősen sötétedik, rohamosan hül a levegő, és van még egy óra hátra. Szerencsére a terep lényegében sík, jól haladunk, és sikerül is éppen a vaksötét előtt elérni az autókat Felsőtoldon.


Útközben telefon a Magnómúzeumba – a tulaj nincs otthon, nem tudjuk megnézni :(.

Fdelsőtoldtól már simának látszik az ügy, de nem egészen így alakul – bemutatjuk a GPS segítségével elkövetett eltévedés iskolapéldáját. A szerkezet Magyarnándornál valahogy ráküld minket egy kanyarra, és ennek a vége sok-sok bénázás és rejtélyes GPS utasítások közepette egy jókora kerülő

Összesítve:

       Ideális időben jó hangulatú remek túra

18 km,  650 m szint, 1 megtalált geoláda

Fotoalbum:   LÁrpi ,   chiiko , GabeR , Orsi

2007.12.02.

1187. Szentkereszt (GCPeli) 

130. Öreg-kő (GCbajo)

178. Mogyorósi Kőszikla (GCmogy)

547. Hegyeskő (GCHeko)

Mese: HBSE gyalogtúra - Kövek a Gerecsében

Útvonalterv:

Péliföldszentkereszt – Öreg-kő - Mogyorósbánya - Kőszikla – Kis-kő – Hegyes-kő - Tokod – Öreg-kő – Nagy-Gete – Gete-hegy - Dorog, közben az útbaeső geoládák megkeresése.

Régi vágyam ez a túra – legalább két-három éve tervezgetem, hogy végig kellene menni ezen szakaszon. A hely vonzó – a Dunával párhuzamosan, nem túl messze haladó szakasz, jó 150-200 m-rel a Duna szintje fölött, ebből elvileg remek kilátásnak kellene keletkeznie. A gondot mindig a konkrét megvalósítás jelentette: biciklivel nem akartam bevállalni (így utólag: szerencsére), tömegközlekedéssel meg elég macerásnak tűnt. De autókkal, csapatban más a helyzet :)

8 órakor indulunk a 10-es út ürömi leágazásánál lévő benzinkúttól. 3 autóban nyolcan vagyunk – Móni és Azso, Éva és Viktor, Szabinka és Peti, Laci, meg jómagam. Nincs jó idő – esik az eső :(

Konvoj Dorogig, ott a Tesco parkolójában egy autó lepihen, a másik kettővel megyünk át Péliföldszentkeresztre. Itt átöltözés, aztán start. Szerencsére az eső közben eláll, viszont a pára és a nyirkos köd megmarad – bár hideg nincs.

Mivel Péliföldszentkereszten van egy geoláda (egy korábbi geoverseny emlékeként, 1187. Szentkereszt (GCPeli) ), először azt keressük meg. Jelentős bozótharc árán jutunk a ládához, még így télen is. Mi lehet itt nyáron…

Ezután irány a kék jelzés, és az Öreg-kő. Némi mászással érjük el a hegy alját, aztán hatan indulunk fölfelé a több-kevésbé kiépített, de döntően sárral borított lépcsőkön (Éváék lent maradnak). Nem egyszerű feljutni, minden csupa sár, csúszik, lépni is alig lehet. Van is némi aggodalom mindenkiben, mi lesz lefelé. Fölérve sejtelmes köd, pára, mohos sziklák és a Jankovich-barlang fogad. Lelátni nem lehet – a köd mindent elborít. Varázslatos környék, a nap fénypontja. Fényképezkedés, csodálkozás, aztán irány a csúcs - itt is van egy geoláda: 130. Öreg-kő (GCbajo) .

Gond nélkül elővesszük, logolás, irány lefelé. Többnyire a fák között megyünk, nem a lépcsőkön, így nem is annyira vészes, viszonylag simán lejutunk.

Leérve Éváék azzal fogadnak minket, hogy feladják – inkább visszamennek Péliföldszentkeresztre a kocsijukhoz. A túrát hatan folytatjuk...

Lefelé megyünk Mogyorósbányáig – és mire leérünk kisüt a nap. Aztán újabb mászás következik a Kősziklához, ill. az itteni geoládához: 178. Mogyorósi Kőszikla (GCmogy) . A láda itt is könnyen megvan – a kilátásból azonban nem kapunk, mert a köd ismét leszállt útközben. Tevékenységünket a hegyen egy gyönyörű téli bundába öltözött róka figyeli – nem fél különösebben, de nem is marad sokáig a környékünkön –mire előkerülnének a fényképezőgépek, eltűnik.

Némi evés, majd újabb ereszkedés. A tokodi pincesorhoz érünk - érdekes környék. Itt pár percre ismét kisüt a nap, de aztán újabb hideg nyirok érkezik :(

Ismét mászás következik: a Kis-kő felé, néhol egészen durva. Aztán a Hegyes-kő jön – már akinek, merthogy az út elvezet alatta, így az ott lévő ládához: 547. Hegyeskő (GCHeko) ismét csak hárman mászunk fel.

A ládától lefelé jövet megérlelődik a régóta a levegőben lévő döntés: a Nagy-Getét talán  mégse kellene már megmászni. Késő van (nem érnénk át világosban), hideg van és köd, soknak tűnik már az a 250-300 m szint ami arrafelé van. Irány tehát Tokod, onnan valahogy csak eljutunk Dorogra az egyik autóért.

Ekkor azonban hibázunk egyet: elvétjük az utat, és a K kelyett a K+ -on megyünk tovább. Az érdekes az, hogy a GPS térképe (turistautak.hu) látja ezt az utat, de a 2004-es Cartographia papírtérképen még nincs rajta.

Menet közben sikerül egy 2. hibát is elkövetni: a K+ jelzései elég gyérek - egy mezőn vezet át az út, nem nagyon van hova jelet festeni. A lap alján levő derékszögű kanyart a GPS segítségével szerencsére még bevesszük (jelzés sehol), de ezek után beleütközünk két keresztbe menő szántásba. Átgyaloglunk, egy pillanatra még feltűnik a jelzés a szántás szélén, majd jön egy út. Nagy örömmel ráfordulunk – és ez a második hiba. Mondjuk ez már nem jelentős, alig pár 100 m-ről van szó (és ez látszott is a GPS képernyőjén) – de mégis hozzájön a kb. két és fél km-es kitérőhöz.

Az utat ettől kezdve  mindenesetre folyamatos GPS-figyeléses navigálással járjuk, így szépen be is jutunk Tokodra. Egy  kocsmában elárulják, hogy lesz egy busz Dorog felé – jön is kb. egy óra múlva, el is visz 1 km-re a kocsitól, le is gyalogoljuk a maradék távot, elhozzuk a másik autót Péliföldszentkeresztről, hazamegyünk.

  

Összesítve:

       Nem igazán jó, de elviselhető időben fárasztó, de mégsem rossz túra

17+1 km,  700 m szint (aki minden ládához elment), nettó kb. 7 km-en

       4 megtalált geoláda

Fotoalbum: Azso

2007.11.18.

Koppány fívérek

Gömbölyű kő

Mese: HBSE gyalogtúra - Börzsöny light
2007.11.18.

Útvonalterv:

Szt. Orbán Fogadó - Nagyirtáspuszta - Nagy-Koppány - Kis-Koppány - Gömbölyü kö - Nagybörzsöny - Hosszú-völgy - Hegyes-hegy orom – Kisirtáspuszta - Szt. Orbán Fogadó, közben az útbaeső geoládák megkeresése.

A csapat nagyobb része szokás szerint a Pedalománnál találkozik: Azso, Árpi, Éva és utitársa Viktor, GabeR, Karesz, Tivadar és Tomi. A csapatban (számunkra) újoncok is vannak, Viktor, Karesz és Tomi még nem volt HBSE gyalogtúrán, bár igazi újoncnak csak Karesz minősül – Ö állítása szerint még sohasem volt havas gyalogtúrán – a többiek profinak számítanak.

Kis késéssel két autóval indulunk, némi kanyargással ki a városból. 2/a (újabban M2), majd a szokásos 12-es út. Kóspallagnál bevásárlás, itt beér minket a külön utazó Klaresz és Roobi is. Aztán Kisinóc, majd egy viszonylag jól letisztított, ámde láthatatlan és veszélyes fekvőrendőrökkel nehezített úton a Szt. Orbán fogadó – bocsánat:  Erdei Wellness Hotel

Beállunk a Hotel parkolójába, gyors (már akinek) átöltözés, aztán nagyjából a terv szerinti indulás. Gyönyörű idő van, szikrázó napsütés, szélcsend, +1-2 fok, kb 30 cm hó. A hó még a turistautak fölé belógó fák ágain is megvan – bár nem sokáig: a csapatból előjön a gyermekkor, és a folyamatos hógolyózás következtében nagy része valakinek a nyakában landol.

A S+ jelzésen indulunk. A Koppányok felé vezető K+ letérést először elvérjük, de szerencsére a GPS segít, így 100-200 m kitérővel megtaláljuk az utat.

Remek hangulatban kaptattunk fel a Nagy-Koppányra. Csodás kilátás fogad, így fotózás, majd némi keresgélés után előkerül az első geoláda is: Koppány fívérek. A rejtőjétől megszokott míves kivitelű faláda – csodálkozik is a társaság nagy része (Ők még nem láttak ilyet).

Visszarejtés, aztán irány a Kis-Koppány, és ott a geoláda hasonló színvonalú (iker)párja.

Ezután a P jelzés megérkezésénél egy jelzetlen útra megyünk a régi P irányába: a Gömbölyű-kő és az azonos nevű geoláda felé. Ismét remek kilátás, és talán még a korábbiaknál is szebb kivitelű láda vár minket :)

Ezután Nagybörzsöny felé vesszük az irányt – továbbra is jelzetlen úton, de mivel egy völgyben haladunk lefelé, a GPS szerint jó irányba, nem izgulunk különösebben. Némi kellemetlenséget csak az jelent, hogy átlépjük a hóhatárt, az út egyre sárosabb – és ez aztán így marad a következő pár km-en.

A P jelzésen jutunk Nagybörzsöny szélére, ahol ismét bebizonyosodik, hogy a világ kicsi: Tomi teljesen váratlanul összetalálkozik a hugával, aki éppen arrafelé tölti a hétvégéjét :) Meglepetés, kis beszélgetés, aztán sarazunk tovább.

 A falu közepébe meglehetősen elhanyagolt, többnyire lakatlan házak között érünk be. Az emlékmű előtti parkban megállunk, ebéd, kávéfőzés. A pihenő után a S jelzésen indulunk, a kisvasút völgyében fölfelé. Közben beborul, kicsit csöpörög is, de nem komoly. A megfelelő kereszteződésnél érdekes módon :) senki sem érzi a lábaiban a szinthiányt – így a társaság hamar leszavazza, hogy fölmásszunk (250 m szintkülönbség) a Hegyes-hegy oromra, az ottani geoládáért, maradunk a völgyben.

A folyamatos kaptatóval végül a már ismerős Kisirtáspusztához jutunk – itt újra átlépjük a hóhatárt, és immár sokkal kellemesebb körülmények között, szürkületre visszaérünk a fogadóhoz.

Klareszék születésnapi bulira el, a többiek számára egy jó vacsora kövtekezik – végül mindenki elégedetten, jóllakva, kellemesen elfáradva, az alvás határán ül visza az autóba.

Összesítve:

       Túrázásra kiváló időben, végre hóban kellemes szezoneleji túra

18,2 km,  545 m szint

       3 szép kivitelű megtalált geoláda

       1 új track a turistautak.hu-nak

Fotoalbumok:

Azso,  Árpi,  Tivadar,  Viktor

2007.05.28.

GCGERJ Gerje patak forrásvidéke
2007.05.28 10:20 + (N4.0; H4.0; W4.0)

Kerékpáros homok-kör

Közvetlenül a láda felé, de hátulról. Most simán megvan - a szöveg nagyon árulkodik :)

GCPusz Magyarország közepe
2007.05.28 12:00 + (N4.0; H3.0; W4.0)

Megkeresem mindkét pontot, bár a rejtett felöl jövök :)

Nem túl jelentõs élmény - de azt hiszem ide is illik eljönni egyszer.

GC100 Századik láda
2007.05.28 12:40 + (N3.0; H3.0; W3.0)

Ilyen is volt - feledhetõ az élmény.

GCCSEV Csévharaszti pusztatemplom
2007.05.28 13:20 - (N3.0; H2.0; W3.0)

Érdekes. A láda nincs meg, de ha ott volt, ahol a GPS mutatta, akkor ez nem is csoda. A templomrom mögött rengeteg jó hely lehetne...

GCBoro Boróka
2007.05.28 14:00 + (N5.0; H3.0; W4.0)

Csévharaszt felöl jövök a természetvédelmi terület szélén. Megküzdök a homokkal, aztán úgy 200 m-nél leteszem a biciklit, és innen gyalog.

Érdekes a környék, nem emlékszem hasonló helyre....

GCVOR Monori VOR - MNR
2007.05.28 14:00 + (N5.0; H4.0; W5.0)

Csévharaszt-Vasad felöl jövök, sima találat.

Érdekes az objektum, és szép a láda kivitele :)

2007.04.07.

GCBUOS Bükk-ös-vény
2007.04.07 13:40 + (N4.0; H2.0; W4.0)

Kerékpár. Közel van, könnyû menet, bár a láda lehetne kicsit jobb helyen is.

2007.03.16.

Utazások Máltán - 8 

A nyolcadik nap - hazautazás

délre ígérte Patrícia a buszt, így reggeli után pakolás, majd kis séta a környéken búcsúzóul - és elköltendő az utolsó filléreket. Megcsinálom a képeket a pub-ról a takarító gazdival, aztán találunk egy igazi busztérképet is egy standon, jellemző módon megvesszük...

Reptér, check in, pontosan indulunk, Bécsben leszállás, elcseréljük a Máltáról jövő osztrákokat Máltára menő osztrákokra (addig mi dekkolunk a fedélzeten), Budapest (kb. 30 perces út), taxi, kocsi, nagyváros, lámpák, megérkeztünk.

Végül még néhány villanás - csak úgy:

Malta Mix

2007.03.15.

Utazások Máltán - 7 

A hetedik nap – kikötő-túra, Marsaskala, Mosta

az utolsó kirándulós nap – másnap ilyesmire már nem lesz idő. Hiányokat akarunk pótolni – elsőként a kikötői hajózást. Csodás napsütésben, remekül sikerül – a Vallettát körülvevő öblök (10 van belőlük) egy-egy kikötőt rejtenek, a legkülönbözőbb célokra – a hatalmas teherhajóktól a kis yachtokig, a hajóépítő műhelyektől a 300,000 tonnás hajókat is befogadni képes szárazdokkig. A kétórás hajókázás pedig arra is alkalmas, hogy lássuk, milyen is a város és az erődítmények a tenger felől nézve.

Képek: Valletta Kikötők

Ezután a Szt. Pál templom Cavaraggio-festményét akarjuk megnézni, de nem megy – napokra bezárták valamiért azt a részt, ahol van. Innen egy keleti halászfalu felé vesszük az irányt – Marsaskala következik. Kedves darab, de semmi különös – eltekintve attól, hogy sziesztaidőben is nyitva van egy csomó kiülős étterme, így tudunk enni valamit (nem is rossz).

Innen a többször is kimaradt Mostába utazunk át. Persze Vallettánál át kell szállni, ami hoz némi bonyodalmat, mert a sofőr valami másik buszra akar átküldeni. Végül az utasok szólnak, ne foglalkozzak vele, ez is elvisz Mostába.

Bemegyünk a Nagytemplomba – ami kissé szokatlan módon kör alakú, a fő és mellékoltárok a nagy kör oldalában vannak. Váratlan meglepetésként mise van – sőt, valami különleges történik, merthogy mindenki oldalra fordulva mormolja a szöveget, és a padsorok között – szintén háttal a főoltárnak – egy nagy keresztet tartó pap áll. Nem igazán értjük, de később elfordulnak egy cikkellyel, a keresztes is odébb vonul, követi őket. Végül aztán valahogy kihámozzuk a szövegből, hogy bizony itt most esti gyakorlatként a passio stációin mennek végig, és a mellékoltárok ezeket szimbolizálják. Úgy tűnik, ez így Húsvét előtt mindennapos esemény lehet.

Kijövünk, sétálgatunk még egy kicsit a főutcán, majd benézünk egy régebbinek tűnő negyed mellékutcáiba – de sehol nincs komoly élet, viszont sötét van és az idő megy. Így aztán némi kérdezősködés után kiderítjük, honnan mennek a buszok visszafelé, aztán Valletta és hazafelé. Vacsorázni már nincs kedvünk, sétálunk még a tengerparton, aztán a pub következik, elköszönünk az ismerősöktől, alvás.

2007.03.14.

Utazások Máltán - 6 

A hatodik nap – Gozo

jó időben, összességében érdekesre sikerül, de eléggé bosszantó mellékzöngékkel. Elhittük ugyanis Patríciának, hogy Gozo szigete egyedül, autóbérlés nélkül túl bonyolult, és beszállunk a szervezett programba.

Korán kell indulni, ez azt eredményezi, hogy a kijelölt időpont előtt már le kell mennünk reggelizni. Végül is reggeli van, át is érünk a nem túl távoli szállodához a találkozóra. Ehhez képest jó fél órát várunk, mire megjön a busz, majd keringünk még a környék szállodáinál a többi utasért ugyancsak fél órát. Ezután elutazunk Cirkewwába és kiderül az is, hogy Gozon új busz fog minket várni, a mienk nem jön át a kompon.

Menet közben előjön az első nem túl kellemes körülmény – a két idegenvezető minden szöveget összesen 3 nyelven mond el (angol, olasz, magyar) – így állandóan beszélnek. Aztán hamarosan a második is – ezekben a távolsági buszokban remekül lehet utazni, de a kiszálláshoz szűk a közlekedő-tér, így egy ilyen művelet legalább öt perc toporgást jelent…

A komppal rendben átkelünk (20 perc), megtaláljuk az új buszt is, irány Ggantija, egy újabb 5000 éves megalitikus építmény. Itt kétfelé válunk, a magyar idegenvezető viszi az egyik csoportot, aaz angol/olasz a másikat – és mivel az építmény két részből áll, megmutatják a csoportjuknak egy-egy felét (!) – összességében eléggé alulinformáltan – majd elterelnek a mézárusok felé. Ezt kihagyjuk, benézünk inkább a másik oldalra is.

Képek: Ggantija

Ezután hosszabb buszozás következik az "Azure Window" felé. Itt (önköltségen) kis – 8 személyes – motoros csónakokkal kimehetünk a barlangon át a tengerre – a sziklák mellé, ahol fehér és vörös korallok borítják a sziklafalakat, és az árnyékban a tenger feketébe hajló mélykék színű. Kicsit viharos a víz, erős szél van, némileg fröcsköl is – mindezt az úri közönség hullámvasúti élményként kezeli, meglehetősen zajosan. A dolog különben tetszik, bár megállapítom, hogy úszva izgalmasabb lenne (a búvárok így járnak ki)… 20-30 percet tarthat a körutazás, aztán vissza a szűk lyukon. Ezután marad még némi idő, hogy bóklásszunk kicsit a sziklákon, távolról megnézzük a gombatermő sziklaszigetet (amelyen az idegenvezető szerint a sebekre jótékony hatást kifejtő gombafajta nő, és ezért valamelyik nagymester meredekebbre faragtatta a szikla oldalait, hogy nehezebb legyen feljutni).

Képek: Azure Window

Ezután vissza a buszba, egy katedrális felé vesszük az irányt, az idegenvezetők lelkesen magyarázzák, hogy a templomban egy aranyozott, gyémántokkal díszített Mária-kép van, amihez maga II. János Pál pápa is hozzájárult pár gyémánttal. Odaérünk délre, amikor is kiderül, hogy tkp. ebédelni jöttünk, a templom alatt egy nagy terem van, étteremnek berendezve, ahol az ételosztók előtti sorbanállás útján megkapjuk a fogásokat. Ezzel elmegy egy óra, kijövünk, és kiderül, hogy a templom ¼ 1-kor bezárt, nem mehetünk be.

Beszállunk a buszba, Fontanaba megyünk, ahol a sziget egyetlen forrására építve egy mosóház, és három üzlet van. Fél óra vásárlási szünet (persze nem veszünk semmit), majd beszállás, 5 perc utazás, kiszállás, fél óra fényképezési szünet egy amúgy nem csúnya, de semmitmondó öböl partján. Mintha húzni kellene az időt…

Ezután irány Victoria – Gozo fővárosa. Itt beterelik a népet valami filmvetítésre – már aki hagyja magát. Mi inkább nem, és elég sokan ugyanerre az álláspontra helyezkednek – inkább körülbóklásszuk a központot, majd az erődöt.

Képek: Victoria

A végére összefutunk a csapattal is, velük együtt bemegyünk a templomba – megcsodálandó az alapban az egyik mellék-kápolnában álló, de a  húsvéti körmenetben főszereplő, vállakon cipelt szép nagy Mária szobrot (ami miatt ki kellett szélesíteni az erőd kapuját – nem fért át rajta) – és persze a templomot magát is. Ezután még egy kis séta a falakon, majd busz, irány a komp.

A beszállás sokkal nyűgösebb – a megérkezés a szigetre elszórt, de a visszautazások délutánra csoportosulnak. Egy hatalmas sátorba szorulunk, itt kell megvárni még egy kompot, meglehetősen zsúfoltan, informálatlanul álldogálva. Aztán nyugodt hajózás, busz, irány hazafelé.

Igen ám, de az út közvetlenül egy geoláda mellett visz el, így megállítjuk, és megpattanunk. Pár száz méter a távolság, de nem lehet egyenesben megtenni – egy hegytetőn lévő erdőben van, a hegyoldal viszont teraszos művelésű, két-három méter magas, kőből kirakott lépcsőkkel. Így aztán oldalt megyunk egy úton, majd az egyik szintnél úgy gondolom már jó lesz, tehát be. Némi kapaszkodó után (nem éppen közterületen) fel is jutunk, a láda simán megvan. Visszafelé próbálunk valami szintben lévő ösvényt találni, de nem megy., így aztán – egyre sötétebb lévén – visszamegyünk a bejárt úton.

Geoláda: GCV2N8

Visszaérve a főútra beállunk a buszmegállóba. 10-15 perc múlva jön is egy busz, felszállnánk. A sofőr viszont elmagyarázza, hogy elvihet minket ha akarjuk, de 5 perccel mögötte fog jönni egy másik (helyi) járat, aminek feleannyi a tarifája – miért fizetnénk többet, takarékoskodjunk a pénzünkkel. Elhisszük neki - és tényleg jön, és tényleg fele annyi…

Hazaérve már csak a megfelelő étterem kiválasztása marad – és amikor az egyik ablakon át meglátok valakinek a tányérján egy jó darab bélszínt, a kérdés lényegében eldől. Finom volt – pont olyanra csinálták ahogy szeretem…

Aztán irány a pub, az iménti bélszínes pasas ott vigyorog a pultnál, felismer, beszól, hogy követjük őket, az asszony szóba elegyedik velünk, kiderül angolok, fogalmuk sincs hol van Budapest, stb., stb. Guinness, guinness, közben megállapítjuk, hogy az ilyen ki-be szállós, idegenvezetős turistáskodás nem a mi esetünk, rosszkor voltunk rossz helyen – de nem tesszük többé - aztán haza és alvás.

2007.03.13.

Utazások Máltán - 5 

Az ötödik nap – Qawra, Cirkewwa, Mellieha, Xemixija

óriási záporral indul - de szerencsére még a szállodában vagyunk, a reggelinél. Aztán elindulunk, megkeressük az alkalmas buszmegállót, kapunk egy újabb záport a nyakunkba - szerencsére van ernyőnk, nem ázunk el túlságosan.

A mai terv a nyugati rész - és itt is vannak geoládák.

Először Qawrába megyünk, a St. Paul Bay-hez. Süt a nap, meleg van. Végigsétáljuk az öblöt, csinálok egy csomó fotót, de végül jellegtelenségük miatt kiselejtezem mindet. Így aztán kép nincs.

Innen Cirkewwa felé vesszük az irányt - ez a legnyugatibb pont, itt van a kompkikötő a testvérsziget, Gozo felé. Rendben meg is érkezünk, kis bámészkodás után átsétálunk a Paradise Bay-hez - ami nincs messze, csak éppen van az úton egy hegy, a nap pedig immár tűz, a felhők elvonultak.

Végül átérünk az öbölhöz, tényleg szép. És kis mászkálás után a ládát is megtaláljuk - elég gonosz rejtés, ki kell találni, hol lehet - ha ez sikerül, már könnyen megy.

A doboz: GCQVPF

A környezet: Geoládák környékén - az első 3 képen.

Ezután visszasétálunk a buszhoz, és visszamegyünk Melliehába. Itt leszállunk, irány a katedrális, ami - dél körül lévén - persze be van zárva.

Képek: Mellieha

A városka egy elég szép tengeröböl partján fekszik, a katedrális meg jó magasan fönn van. Viszont van mellette egy kilátóterasz, büfével, sörrel, kávéval. És van két feledékeny hölgy, akik az étel rendelésünket csak második felszólításra produkálták - de igazán nem tudunk rájuk haragudni - gyönyörű időben, remek kilátás, ha a szél nem fújna, megsülnénk.

Végül csak megcsinálják az elemózsiánkat, így nekifuthatunk a sziget másik oldalánál lévő ládának, immár gyalog. A város szélén kis bénázás következik - a mi térképünk szerint a 117-es útnak kellene ott lennie, egy tábla viszont 118-at jelez. keresni kezdjük a 117-est, de végül belátjuk, hogy a tábla lehet rossz, így elindulunk rajta.

Ezután kellemes séta következik egy régi őrtoronyhoz (utolsó két kép):

Geoládák környékén

A láda: GCP991 könnyedén előkerül.

Terveink szerint innen gyalog átmennénk Manikatába (kb. 1.5 km), onnan pedig busszal tovább. Ámde elvétjük az utat, és mire rájövünk, nincs kedvünk visszamenni - közelinek látszó város van előttünk. Ezt a "közeli" Xemixiját aztán egy kb. 7 km-es séta után érjük el - de nem bántuk meg, kellemes időben békés menet volt, és legalább láttunk némi erdőfélét, meg művelt, fóliázott területeket, és hasonlókat is.

Innen a busz simán hazavisz minket, vacsorára pedig egy már korábban kinézett, önmagát máltainak tituláló vendéglőbe megyünk be. Van menü, többfélét rendelünk, a végén aztán abból is hal lesz, amiről nem tudtuk, hogy micsoda - de legalább finom. Zárszóként jöhet a pub, aztán alvás.

2007.03.12.

Utazások Máltán - 4 

A negyedik nap – Mdina, Rabat, Dingli

Úgy tervezzük, hogy a még érvényben lévő buszbérletünk segítségével elmegyünk egy hasonló útra, mint ami másnap lenne szervezetten. Ha sikerül, jó, ha meg nem, másnap még mindig csatlakozhatunk a csapathoz. Reggeli után tehát irány a busz, és Mdina, Rabat. Simán meg is érkezünk - megy ez.

Mdina (a sziget ősi fővárosa) lényegében egyetlen erőd, Rabat viszont a vele egybeépült város. Útikönyvünk szerint érdemes többhelyszínes belépőjegyet venni, hallgatunk rá.

Az első állomás a Természettudományi múzeum, megnézzük a földtörténeti, élettani, óceáni életet bemutató, és az ásványtani részt - iskolás szintre teljesen korrekt anyag - ha nem akarjuk a legnagyobb természettudományi múzeumokhoz hasonlítani - mint pl. a londoni - semmi gond. Ezután jöhet a séta az erődben.

Képek: Mdina

Közben kihagyjuk a kínzási és kivégzési módokat bemutató Mdina Dungeon kiállítást (én Amszterdamban és Londonban is láttam ilyet ill. hasonlót), és ugyancsak kihagyjuk a lovagi életképeket bemutató The Knights of Malta kiállítást is. Bemegyünk viszont a Szt. Pál katedrálisba, és a hozzá tartozó múzeumba - már csak azért is, mert itt egy Dürer kiállítás is van... Pénzérme gyűjtőknek pedig: a múzeumban egy nagy terem foglalkozik a pénzérmékkel: a főníciai kortól napjainkig.

Ezután - immár a városfalakon kívül egy római villa (egy teljes családi élettér) maradványai következnek - elég szépen feltárva, tartalmas, jó kiállítással.

Innen a Szt.Pál katakombák felé vesszük az irányt, amikor beleszaladunk valami hihetetlen látványba: egy kisebb negyed van kidekorálva, és a dolog folytatódik.

Képek: Rabat

Az első megdöbbenésen átesve elmegyünk a katakombákig, és következik egy jó órás bámulat. A föld alatt, sziklába vájt üregekben ugyancsak a sziklába vájt egyéni nyughelyek - úgy 150 cm hosszú, kb. 40 cm széles és mély lyukak tömkelege (ilyenekből egymás mellet 3-4 egy-egy fülkében).

Visszafelé megállunk egy téren egy vendéglőnél, a görög kinézetű tulajdonos lebeszél minket a salátáról - azt mondja, ilyenkor nem friss - még tél van, helyette mást ajánl, amiről végül kiderül, hogy egy sonkás-sajtos szendvics, némi salátával körítve. Nem rossz, elfogy.

Itt, Rabatban tűnik fel először - később még több helyen is látjuk - a házak falára tett "védőszenteket" - amelyek néha még világítást is kapnak.

Képek: Védőszentek

Nincs még túl késő, pár km-re viszont van két geoláda... Megkeressük a buszt (Dingli felé kell menni). Útközben rájövünk, hogy a vége felé a busz feltehetően körbemegy egy területen - azaz nem ugyanott megy visssza, ahol jött. Továbbmegyünk, megnézzük a végállomás helyét, aztán gyalog irány a láda - ami végül is jó kis séta után, könnyen megvan.

A láda: GCHEQ7

Képek: Geoládák környékén , ennek a ládának a környezetét a 4..8 képek mutatják.

Volt a közelben még egy láda - a gondot csak az jelentette, hogy az odavezető irányban egy elég nagy kőbánya volt - részletes térkép hiányában estefelé már nem mertünk nekivágni - inkább elindultunk visszafelé. A hazaúttal simán megküzdünk, a vacsora már nehezebb - egy Paparazzi nevű helyre megyünk be s St. Julians öbölnél, és akkora adagokat kapunk, hogy kifog rajtunk - még a pub-ot is kihagyjuk...

2007.03.11.

Utazások Máltán - 3 

A harmadik nap – Valletta, Marsaxlokk, Tarxien

ugyancsak hűvös, szeles idővel indul, de legalább nem esik. Elsőre a vallettai bolhapiacra akarunk menni - ami Vallettáig sikeres is, ott azonban nem látjuk, hol van.

A keresgélés közben viszont belefutunk az Archeológiai múzeumba, ahol a "Silent warriors" néven futó kiállítás (is) van - és ez nem más, mint a híres kínai terracotta hadsereg bemutatása. Senki nincs a pénztárnál - ezt nem lehet kihagyni, úgyhogy bemegyünk, megnézzük a kiállítást és a múzeumot is. A shop-ban pedig beszerzek két könyvet a Lovagrend korai (1550-1650-es évekbeli) máltai tevékenységeiről.

A Máltai lovagrend elődje - a Johanniták - korábban Rhodosz szigetén élt. Többször sikeresen megvédték a szigetet a török támadásoktól, de 1523-ban kénytelenek voltak feladni. Ezután egy darabig nem volt megfelelő helyük, míg végül V. Károly császártól és VII. Kelemen pápától megkapták ajándékba a máltai szigetcsoportot. András fiam első komolyabb egyetemi dolgozatát Rhodosz ostromáról írta...

Ezután kitaláljuk, hogy a bolhapiac a városon kívül lehet, kimegyünk hát, és tényleg... De sajnos nem annyira bolhapiac, ahol amatőrök árulják a saját megunt, feleslegessé vált darabjaikat - inkább a mi kínai/KGST piacunkra hasonlít, az árusok többsége hivatásos bóvliárus.

Azért találunk kincset is - András fiam kap pl. egy kb. 40 cm-es tüzérségi lövedék rézburkolatából álló virágtartót - ha már egyszer Ő hozott nekem Boszniából egy szétszedett taposóbomba rézburkolatából készített kávéskészletet...

Mivel összességében nem túl érdekes a dolog, így hát buszra kapunk, irány Marsaxlokk - a halászfalu, és az ottani vasárnapi piac.

Csodás kis kikötőfaluba jutunk (Patrícia nyert), a tengeröbölben mindenféle szivárványszínű csónakok, rajtuk a híres "szem".

Képek: Marsaxlokk

A kikötő partján viszont ott a vásár, mindenféle hallal, tengeri szörnyeteggel, fűszerekkel, mézzel, lekvárral (pl. kaktusz-lekvárral) és hasonlókkal. Mondjuk bóvli itt is akad, de az arány sokkal jobb. Beruházunk egy kis capri-bogyóba, aztán nekiállunk etetőhelyet választani - immár rutinosan fél három előtt. Végül beülünk egy helyre, a híres máltai módra készített vörösboros nyúl nem valami nagy, de az octopus finom.

Mivel a faluban túl sok látnivaló nincs, visszafelé indulunk. Útközben eldöntjük, hogy megállunk Tarxien-nél, megkérjük a sofőrt, szóljon. Megteszi, irány a megalitikus templom.

Képek: Tarxien

A máltai szigeteken több megalitikus építmény is található, amelyek időszámításunk előtt 3000-től kezdve, azaz 500-1000 évvel az egyiptomi piramisok, ill. Stonehenge előtt keletkeztek. Az építmények ugyanolyan rejtélyesek (céljukat és építési módjukat tekintve), mint a sokkal híresebb Stonehenge - bár ezekben csillagászati jellegű összefüggéseket tudtommal nem azonosítottak. Találhatók viszont itt 5000 éves, szabályos, ismétlődő és tükröződő geometriai mintákkal díszített faragott köveket (lásd a képeket).

A közelben van még egy megalitikus együttes, a Hypogeum. Sajnos ide nem teljesen szabad a bejárás - csak korlátozott számú látogatót fogadnak naponta, előjegyzés alapján. Ott jártunkkor márciusra már nem volt hely...

Ezután visszabusz Vallettába, majd hazafelé - de lévén még elég korán, éhesek meg nem vagyunk, így vacsorázni nem szándékozunk, leszálltunk egy kicsit előbb - és következett egy jó 4 km-es tengerparti séta hazáig. Aztán már csak a szokásos pub látogatás várt ránk - és ez a nap is véget ért.

2007.03.10.

Utazások Máltán - 2 

A második nap – Valletta, St. George’s

reggel nem kelünk túl korán, reggeli (mondjuk egy angol szálloda english breakfest-jére nem szabad gondolni), aztán jön Patrícia, hogy útbaigazítson minket. Kedves, 15 éve él Máltán - de én elég önjáró vagyok magam is. Az egyetlen fontos info, hogy a buszbérletet a buszon is meg lehet venni - merthogy persze a turist infok mind zárva vannak a hétvégén... Elmondja még, hogy vasárnap Vallettában bolhapiac lesz, és hogy ennél még jobb a Marsaxlokk-i (ez egy halászfalu keleten) halpiac, elmeséli, hogy lesz a héten több fakultatív buszos kirándulás magyar idegenvezetéssel (is), amire befizethetünk, ha akarunk. Megtanuljuk, hogy az x-et a máltaiak s-nek ejtik, hogy néhány betűkombinációt lenyelnek - kb. ennyi.

Busz-térkép nincs, a szálloda portásától egy fénymásolt papírt sikerül szereznem, ahol föl van sorolva, hogy melyik városban milyen buszok fordulnak meg. Hogy honnan jön, az nem probléma (mind Vallettából, a központi pályaudvarról indul), hogy mi az útvonal, az meg szintén nem, mert a máltaiak tudják... És persze az idegen is megsejtheti, ha megnézi, hogy melyik városok neve mellett szerepel ugyanaz a szám. Ezt a műveletet legfeljebb az bonyolítja el, hogy egyes városok neve mellett 10-20 busz is szerepel, mások meg nincsenek is rajta a papíron.

Ezután elindulunk Vallettába - ez úgy 20-30 perc buszozást jelent, inkább csak a forgalom miatt, mert közel van. Veszünk egy háromnapos bérletet azzal, hogy a többit majd meglátjuk. Esős, szeles, hideg, ronda idő van - ezért útközben kitaláljuk, hogy el kellene menni a Valletta körüli hajós kikötő-túrára (volt a prospektusaink között). Ezeket szeretem - Hamburgban, Amszterdamban, Velencében remek programok.

Leszállunk hát a buszról - a bérlet az érvényességi időn belül korlátlan utazásra jogosít az egész országon(!) belül bárhova - de a rossz idő miatt a hajók sem járnak. Vissza tehát, irány mégis Valletta. A város egy félszigeten fekszik - vagy még inkább két hosszúkás tengeröböl veszi körül. A csúcson természetesen egy erődítmény áll - de ez minden csücsökre érvényes lesz Máltán - legalább egy őrtorony van minden kiszögellésen. És a város a tenger felöl nézve maga is egy erődítmény.

Képek: Valletta

Sétálunk össze-vissza, nemigen törődve az idővel - és ez hiba. Fél három felé kezdünk megéhezni-megszomjazni, de ettől kezdve az éttermek sziesztát tartanak - minden bezár. Egyébként sincs túl sok étterem ezen a részen (ez elég meglepő), de mind zárva. Végül a McDonalds ment meg - ez nyitva van, adnak kávét meg sört (annyira nem vagyok éhes, hogy itt még egyek is...).

Még egy kis nézelődés, aztán késő délután kitaláljuk, hogy vissza kellene menni a szállodába, majd vacsorázni. A buszról azonban nem szállunk le - van 1 km-en belül egy geoláda, meg akarjuk keresni. A busz egy darabig jó irányba is megy, aztán elfordul, így leszállunk, és a GPS vezetésével gyalog indulunk a láda felé - keresztül a St.George's villanegyedén - remek házak és fantasztikus pálmák és kaktuszok között.

Képek: St.George's

Geoláda: GCKYNN

Meglehetősen forgalmas helyen, merész rejtés - először el sem hiszem, hogy ott láda lehet, de amikor meggyőzöm magam róla, könnyen elő is kerül.

Logolás, visszarejtés, aztán a tengerparton séta haza. Majd vacsora következik - egy közeli halas étterembe megyünk, előételként egy királyrákokkal díszített kagylós tál, főételként pedig egy egészben lévő friss halakat tartalmazó vitrinből rábökés útján kiválasztott, és így nekünk elkészített, egészben grillezett halat eszünk meg egy üveg vörösbor kíséretében. Finom - mondjuk a számla is, bár ha hozzávesszük, hogy ebédet nem ettünk, nem is olyan vészes. Aztán az ételtömeget némileg lejárandó még elmegyünk a pub-ba, egy guinness, aztán haza, alvás.

2007.03.09.

Utazások Máltán - 1 

Az első nap - repülés

este fél hatkor kezdődne a repülőtéren (ravasz), merthogy a gép fél nyolckor indul. Ennek megfelelően délelőtt pakolok, feltöltöm a GPS-be Málta összes geoládáját (12 van). GPS térképem nincs (sehol a neten nem találtam egyetlen amatőr darabot sem, csinálni sem volt időm/energiám, így marad a rendkívül elnagyolt WorldMap, ami Máltáról pár világítótorony és néhány város helyét ismeri, utat viszont egyet sem). Aztán be a munkahelyemre ebédelni (útba esik a reptér felé), majd némi instrukció a többieknek. A kocsi marad - taxival ki. Újabb tapasztalat: a taxi egynél több emberre már egyértelműen olcsóbb a minibusznál - egynél pedig határeset...

Check in. A fél nyolcas indulásra szépen várakozunk a kapunál, és tényleg, ekkorra meg is érkezik az Air Malta járata. Csak éppen még föl kell készíteni a visszaútra... Így aztán jó háromnegyed óra késéssel fel is szállunk, simán elmegyünk a máltai reptérre.

Várnak. Több magyarul is beszélő hölgy kószál a máltai reptéren, ügyfelére várakozva, megmutatják a mienket, aki Patrícia, és ad egy borítékot mindenféle prospektussal (meg a saját telefonszámával), megmutatja Momot-t, aki a sofőr lesz a szálloda felé, és pont olyan mint Gusztáv (a rajzfilmből) - csak annak több volt a haja...

Aztán Momo egy személyszállító Ford Transittal - rendesen a bal oldalon hajtva és elég vad stílusban - elröptet minket a szállodához Pacevillbe (Pácsevill).

Lepakolunk, és úgy döntünk, hogy a közeli éjfél nem lehet akadálya annak, hogy körülnézzünk a környéken. Körbesétálunk hát - mediterrán módra elég sok étterem, bár, kávézó, bolt nyitva van, viszonylag sokan vannak az utcán is. Találunk működő bank-automatát - a máltai lírát csak korlátozottan szabad kivinni, nem váltják külföldön (legalábbis Magyarországon nem) - de most sikerül szerezni. Végül aztán kiszúrunk egy pub-ot, bemegyünk, van guinness is (igaz, dobozból adják). Valamiért elég nagy feltűnést kelt (nem drágább, mint itthon), viszont ezzel egyből megalapozzuk a jó hírünket - pár nap múlva már messziről köszönnek a törzsvendégek, befogadtak...

2007.03.08.

Utazások Máltán - 0

Az előkészületek

némileg bonyolultra sikeredtek. Február közepén gondolkodtam el először, hogy a tavalyi szabadság maradékának felhasználásával utazni lenne jó. Némi időjárás-vizsgálgatás után Egyiptom - Vörös tenger tűnt a jó célpontnak, itt talán már március közepén is élvezhető a tenger. Aztán - ha már Egyiptom - hát legyen benne Cairo, meg nílusi hajóút, kezdtünk 10-15 napnál tartani.

Aztán felébredtünk, kiderült, hogy ennyi időről szó sem lehet, március 18-ra itthon kell lenni. De ilyen helyekre - legalábbis szervezett útra - akármikor nem lehet elutazni: az időpontokat a hetente egy-két alkalommal közlekedő charter-gépek, meg az utazási programok nagykereskedői határozzák meg, az utazási irodák lényegében csak ugyenezeket a lehetőségeket közvetítik tovább.

Maradt tehát 1 hét távollét lehetősége, és mivel a nagy üdülőközpontokat sohasem szerettem, némi keresgélés után Szicília, Ciprus, Kréta és Málta maradt a képben. Szicília kiesett a méretek, Ciprus a helyi közlekedés, Kréta az oda út és a helyi közlekedés miatt - ezeken a helyeken még tél van (!) – mármint hogy márciusban még a téli menetrendek, nyitva tartások, stb. működnek, legyen tehát Málta.

Internetes honlapokon kezdem, a dologról hamar kiderül, hogy nem igazán működik. A hurrányaralunk simán enged előzetesen foglalni, majd másnap mail jön, hogy abban a szállodában nincs hely, egy másikban viszont van. Visszaigazolom hogy rendben, mire egy nap múlva újabb mail: nincs repülőjegy.

Az Origó utazás-a ugyancsak simán enged foglalni - másnap mail jön, nincs repülőjegy a charterre. Elfogadom a menetrend szerintit, mire újabb mail: a szállást egyedileg kell lehívniuk, menjek be valamelyik irodájukban (Vista) - ehhez előzékenyen mellékelnek egy listát a nyitvatartási időkről. Már nincs egy hét hátra, így szombaton biciklire ülök, irány a Mammut-beli iroda - ahol is egy nagyon kedves kislány fogad (egyedül van a 6 munkahelyre), és közli, hogy be kellene mennem a központi irodába, mert Ő csak ügyeletes, nem intézhet semmit. Mondom zuhog az eső, én biciklivel vagyok, hívjuk talán föl a központi irodát, van-e értelme átmenni. Azt mondja, kódoltak a telefonok, Ő nem ismeri a kódokat, a főnöke szerint neki telefonálnia sem szabad... Otthagyom.

Kezdem feladni a dolgot, de vasárnap este véletlenül ránézek az Index HelloVilág-jára, ahol is akciós(!) utat hirdetnek Máltára pénteki indulással. Azonnal lefoglalom, és kíváncsian várom a másnapi mailt. Délelőtt meg is érkezik, nincs repülőjegy, de ha elmennék a kicsit drágább menetrend szerintivel, akkor ok. Visszaírom, hogy rendben. Erre újabb mail, menjek be az irodájukba (BudavárTours). Délután felkerekedek, bemegyek. Fizessem be a pénzt, mondják, de repülőjegy még nincs, szállás sem - ez utóbbit egyedileg kell lehívni, két-három nap. Mondom nézzen már a naptárra. Tényleg, mondja, akkor majd megsürgetjük. Végül a főnök képes lefoglalni a repülőjegyeket, aláírunk mindenféle papírokat, befizetem a pénzt azzal, hogy ha nem lenne szállás, visszaadják.

Kedden semmi, végül szerdán délután érkezik egy telefon: van szállás, mehetünk, menjek be a jegyekért. Ahhoz képest, hogy pénteken kell indulni, nincs is túl későn...

Összefoglalva: először próbálkoztam meg életemben, hogy utazási irodával menjek külföldre - egyszerűen nem volt időm, szellemi kapacitásom, hogy a korábbi szokásoknak megfelelően magam szervezzem meg az utat. De a nagy internetes honlapok katasztrofálisak - szó sincs naprakészségről, foglalhatóságról, valódi tartalomról, stb. Az egész egy slendrián bóvli - egyszerű reklámozás folyik, nem e-kereskedelem, és úgy tűnik, ez érvényes a mögöttük álló irodákra is.

2007.02.18.

GCHECT  Hector a kisember
2007.02.18 10:30 +  (N5.0; H5.0; W5.0)

Téli túra a Happy Bike SE-vel: Inóci kör

GCMaky  Másik király rét
2007.02.18 13:45 +  (N5.0; H5.0; W5.0)

Mese: HBSE gyalogtúra - Börzsöny - Inóc kör

Útvonal:

Kisinóci th. - Szép-bérc - Inóci-nyereg - Kollár-völgy - Kisirtáspuszta - Vasedény kh. - Kammerhof - Luczenbacher út - Inóci vágás - Kisinóci th., közben az útbaeső geoládák megkeresése.

A Pedalománnál - sorozatos lemondások után - az eredeti 13-ból heten gyűlünk össze: Veronika, Árpi, Chiiko, Csoki, GabeR, Laci és Tivadar. 10 percet várunk Kelora is, de mivel nem jön, elindulunk. 9.15 körül érkezünk a Kisinóci turistaházhoz. Párás, ködös, kissé hűvös az idő. Átöltözés, start.

Rossz irányba indulunk, de a GPS hamar jelzi a tévedést, korrigálunk. Elég durva emelkedővel kezdődik a túra, az első 3 km-en több, mint 300 m-t kell leküzdeni sokszor 25..35%-os oldalakban - de így az elején ez még nem igazán okoz gondot.

A Szép-bércnél átmegyünk mesehősbe: Veronikát Hófehérkévé kereszteljük és elmegyünk megkeresni hatunk mellé a hetedik törpét (http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1296) HECTort, a kisembert. A szójáték alapját a Hngarian Extreme Cacher Team (HECT) által geoládaként elrejtett, harci színekre festett valódi kerti törpe adja.

A törpe könnyen megvan - egy ekkora "ládát" nem művészet megtalálni - kivisszük a tetőre, és kezdődhet a fényképezés :)

Továbbindulva még 100 m emelkedő, majd némi hepe-hupa jön, hogy aztán a Kollár völgyben lesétáljunk Kisirtáspusztára. Útközben az idő egyre szebb, végül a nap is kisüt.

Az erdei padokat meglátva úgy döntünk, itt az ideje az ebédnek, leülünk.

Chiiko: "[...] és VÉGRE egyszer a csapat egy igazi erdőben felállított asztalhoz leült enni, ahogy azt illik. Számomra ez volt a nap fénypontja,de minden más is közel állt hozzá. [...]"

A kellemes pihenő után azonnal újabb kemény emelkedő jön - kék, majd sárga háromszög a jelzés. Ez első szakasz után - látva a térképen mi következik - Csoki legnagyobb bánatára a kicsit hosszabb, de kevésbé meredek sárga háromszöges kerülőt választjuk a kék helyett, kikerülendő a Száraz fa-bércet.

A sikeres kerülő után (bár a megfelelő szintet azért csak el kellett érni) a kék háromszög jönne az újabb geoláda felé. Ekkor azonban úgy döntünk, hogy a turistautas kerülő helyett GPS vezérléssel egyenesen kellene menni - úgy kicsit rövidebb. Avarral borított, aljnövényzet nélküli erdőben haladunk, hegyen völgyön át - mígnem egy ponton Chiiko nekidől egy fának, ami kiszáradtnak bizonyul és kidől - pontosan Árpi felé. Szerencsére nem talál - az első ijedtség után viszont Chiiko nekiáll megszüntetni a veszélyforrásokat: recsegnek-ropognak az elszáradt fák, amiket kidönt.

Azso commentje: "Chiikonak ez a dfault mókája az erdőben, egyszer egy túl hosszú példányt majdnem magára döntött, amikor ugyanis elkezdte rázni, a hullámmozgás két ponton csóválta a fát és a teteje pont akkor tört le, amikor felette volt..."

Végül aztán átjutunk a hegyeken és elérjük a következő geoláda helyszínét: '"Másik Király-rét (GCMaky)"  http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1423 következik.

Erősen sziklás, köves hegyoldalban, gonosz rejtés - jókora területen bármelyik hasadékban lehet a doboz, miközben minden lépésnél vigyázni kell a többnyire függőleges sziklák között (meg rajtuk) mászkálva. Végül azonban nagyjából 10 perc után Chiikonak megint szerencséje (érzéke) van: jó helyen megy fölfelé, és meglátja a dobozt (ami most üveg).

Később egy ládász barátom elmesélte: egyszer ketten - nem éppen amatőrők, kettejüknek közel 2,000(!) - megtalálásuk van - 2 órán keresztül keresték a dobozt, mire meglett...

Logolás, majd tovább. Útközben Chiikonak ismerőssé válik egy kulcsosház: "[...] Az ott álló kulcsosházok elég rémisztőek, én 2005-ben voltam ott, de olyan zsivány tanyásan nézett ki már akkor is az egész. Elég elhagyatott, tuti hogy éjjelente a menyétek örjöngenek ott. [...]"

Érkezik egy szép, de a túrán talán a legnehezebb szakasz: a Kammerhof emelkedője. Nem túl meredek ugyan, de mégis 350-400 métert kell megmászni - az igazi nehézséget azonban az adja, hogy erősen a túra vége felé vagyunk. A tervezésnél tartottam kicsit ettől a szakasztól, de végül összességében - kisebb holtpontokkal - így utólag elég könnyen legyűrtük. Edzettnek és strapabírónak bizonyult a társaság :)

A tetőn még keresgélünk kicsit egy ládát - de nem találjuk, és elég hamar fel is adjuk. Beborult, feltámadt a szél, hideg van, a társaság egyre fáradtabb.

Jöhet az Inóci-vágás 3 km-es meredekje lefelé folyamatos 10..25% közötti lejtők - ami túrabakancsban ugyancsak nem kevéssé terhelő egyes izomcsoportoknak :). Kicsit nosztalgiázom egy bicikli után (bár a tárcsafékek hőmérséklete nem akármilyen lehet itt) - de végül leérünk, csoportkép, irány haza.

Összesítve:

       többnyire jó időben, változatos, elég fársztó túra

       21.5 km,  1061 m szint

       2 megtalált geoláda.

Fotoalbumok:

Árpi:           http://new.photos.yahoo.com/rpdlszl/album/576460762390207623

Tivadar:      http://www.kep.tar.hu/tivadar69/50434061 - 2

2007.01.27.

GCDede Dédesi vár
2007.01.27 13:00 + (N5.0; H5.0; W5.0)

Téli túra a Happy Bike SE-vel: Farkasgödör - Dédesi vár - Mályinka - Farkasgödör


Mese: HBSE nomád hétvége, Farkasgödör-Dédesi vár-Mályinka-Farkasgödör - gyalogtúra 9 színben

9 órára tűzzük ki az indulás időpontját. Érdekes módon a társulat 7 óra körül felkel - kissé hideg volt még a tetőtér a korábban fűtetlen házban. Azso és Szabi remekelnek a konyhában a tűzrakással és a tojásrántottákkal, mindenki pontosan az ízlésének megfelelő összetételű és állagú eleséget kap - mint egy jobb szállodában :). Aztán öltözködés, csoportkép és 9.02-kor a menet elindul.

Szürke az idő, pici hódara is esik, nagyon erős a szél minden nyitott helyen - keménynek tűnő nap elé nézünk. Az első 2.5 km egyetlen kaptató: 440 m-ről 710-ra kell felmászni. Szerencsére még pihent a társaság, 50 perc alatt fel is érünk, nem rossz idő.

Barátságos zöld hangulatú, könnyed szakasz következik, 4.5 km a sárga jelzésen, jó úton, szinte végig lefelé: szépen visszaereszkedünk 400 méterre. Az erdő váltakozva hatalmas bükk és fenyőfákból áll, néha balra bükk jobbra fenyő összeállításban, a fák erősen hajladoznak a szélben, és egy idő után arra is rájövünk, hogy a folyamatos kopácsolás az egymásnak ütődő facsúcsok kangja. A Dédesi vár dombja előtt még megállunk 10 percre: kis evés-ivás ad lelket a várható meredekhez.

Piros lesz a fejünk, mire felérünk :) 200 métert kell mászni kevesebb, mint másfél km-en, hogy feljussunk a várrom magaságába. De megéri - részben pazar kilátás nyílik a tetőről, részben - bónuszként - kisüt a nap, és a szél is csendesedik kicsit.. Fényképezés mindenfelé, csoportkép, aztán térkép és iránytű kerül elő a messzi falvak beazonosítására. A nézelődés után jöhet a "Dédesi vár" geoláda is (lásd:  http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=261) - aminek rejtését egyesek kissé extrémnek minősítik. Tény, hogy a ládakereséshez a tériszony nem a legjobb belépő :). Ez a doboz is a meredek hegyoldalban van - de végül is kicsit oldalról elég könnyen elérhető. Hatan megyünk le érte, Chiiko ér oda először - a helyétől eltekintve nem egy bonyolult rejtés. Logolás, fényképezés, be a szokásos matrica, aztán mehetünk tovább.

Furcsa szakasz jön, legyen mondjuk sötétkék: a "kék L" jelzést választjuk lefelé, amiről a térkép jó előre közli, hogy nehezen járható. 510 méteren 160 m szintesés, benne 50, sőt 70(!)%-os szakaszokkal. A járható kissé euforisztikusnak bizonyul - járásról szó sem esik, gyakorlatilag oldalazva lecsúszni kell, pár méterenként keresztbedőlt fák kerülgetésével súlyosbítva. Összességében azonban nem rossz buli - a nagy többség igencsak élvezi, és érezhetően még sokáig emlékezetes lesz. :)

Ismét egy nyugodt zöld rész következik - 2 km-es távon kis emelkedő után szép lassan lecsorgunk Mályinkára. Forralt bort szeretnénk, de a csárdáig nincs kedvünk lemenni, így az éppen bezárni készülő boltot támadjuk meg, jókora váratlan forgalmat okozva.

Továbbindulva kicsit bénázunk egy fura jelzés miatt, de végül megtaláljuk a helyes irányt - és jöhet a túra égszínkék fénypontja - a kiszáradt, majd befagyott, végül rohanó patak völgye.

Egy kiszáradtnak tűnő patakmederben indulunk fölfelé - ismét mászás következik. Ráadásul mindenfelé kisebb-nagyobb kövek vannak, így aztán állandóan keresni kell a megfelelő lépéseket. Össze-vissza táncolunk - a megtett út többszöröse a légvonalbelinek :). Aztán egyszercsak felérünk a kiépített Ámor forráshoz - és fölötte megjelenik a befagyott patak. Immár nem csak a kövekre kell figyelni, hanem arra is, hogy ne lépjünk a gyenge jégpáncélra. Közben a völgy szűkül, a környéken egyre több szikla jelenik meg, és a befagyott patak jégruhája lassan eltűnik - marad a víz, és egy Rám-szakadékra emlékeztető szakasz: meredek partfalak között kell utat találni a vízben lévő kövek, hordalék, bedőlt fák között úgy, hogy az oldalak járhatatlanok. Végül túljutunk ezen is, a völgy a teteje felé kiszélesedik, fölérünk.

Kicsit izgalmasabb mélykék szakasz érkezik. Hirtelen ötlettel rövidíteni próbáljuk az utat - és mind a GPS, mind a papírtérkép mutat ilyesmit. Kicsit vacillálunk a szintvonalak körül, de végül úgy gondoljuk, arra kevesebbet kell mászni. Bejön, lényegében csak lefelé megyünk :)

Ámde a vége előtt egy kereszteződésnél Klaresz úgy gondolja, hogy még rövidebb lenne letérni a jelzett útról. Sem a térképen, sem a GPS-en nincs jelezve ez az út, de mivel nem látszik rossz iránynak, kipróbáljuk. Így egy fehér szakasz következik - megyünk az ismeretlenbe(n) :).

Egészen egy T kereszteződésig - jobbra vagy balra? A GPS szerint viszont előre 178 méter a cél :), így aztán egy hatalmas sárga roham következik - lezúdulunk a hegyoldalon. Megérkeztünk :).

Az ezután következő piros tűz, és a bográcsban főtt vörös paprikáskrumpli (a la Klaresz), majd a lila alkoholmámorba torkolló activity (a la többen) már egy másik mese...

Összesítve:

       kicsit szeles, de jól elviselhető időben  GPS szerint 19 km,  954 m szint

       1 megtalált geoláda, remek kaland.

Fotoalbumok: (az egész hétvégéről)

Azso:           http://flickr.com/photos/azso/sets/72157594504686601/

Árpi(1):       http://new.photos.yahoo.com/rpdlszl/album/576460762387313543

Árpi(2):       http://new.photos.yahoo.com/rpdlszl/album/576460762387453619

Árpi(3):       http://new.photos.yahoo.com/rpdlszl/album/576460762387621864 - page1

Árpi(4):       http://new.photos.yahoo.com/rpdlszl/album/576460762388024285

JediV:          http://kep.tar.hu/jediv/50426668 - 2

SzörpTörp:  http://dhpage.fw.hu/

Tivadar:       http://kep.tar.hu/tivadar69/50425492 - 2

2007.01.14.

GCsosz Sötétség szája
2007.01.14 13:00 + (N4.0; H4.0; W4.0)

Kerékpárral a téli tavaszban :)

A Széchenyi hegyen letettem a nálam lévõ travel-bug-ot, aztán irány errefelé - ez a láda még hinyzott a környékrõl. Kis forralt bor a Szépjuhásznénál, némi bányászat tetthelyen, és meg is van a doboz :)

2007.01.07.

GCIngo  Ingókövek
2007.01.07 11:00 +  (N5.0; H4.0; W4.0)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 1.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében.

  

GCing2  Kõrõl kõre Velencén
2007.01.07 12:00 !   (N?.?; H?.?; W?.?)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 2.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében megkerestük az elsõ pontot - meglehetûõs küzdelemmel, aminek okát ma sem értem - a GPS 100 m-rel arréb jelezte a pontot :(

Aztán kiderült, hoghy a második pont annyira nem illiek bele a terveinkbe, hogy a bejárást késõbbre halasztottuk.

  

GCPava  Pákozd vár
2007.01.07 13:00 +  (N4.0; H3.0; W4.0)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 3.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében.

Végül is lehet éppen multi - bár a környéken bõven van láda, így nincs keresés-hiánya az arra járó cacher-nek, a palackok helye pedig igazán nem mond semmit sem :)

A végláda ilyenkor õsszel-télen elég macerás - az avar alatt akárhol is lehet. De végül is nem tudott ellenállni...

Viszont a várból nem igazán láttunk nyomokat...

  

GCange  Angelika forrás
2007.01.07 13:20 +  (N4.0; H3.0; W2.0)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 4.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében.

Közel az úthoz nem egy nagy rejtés. Kész csoda, hogy megvan...

A LoveBug3 továbbment.

  

GCvarz  Varázsláda
2007.01.07 14:00 +  (N5.0; H3.5; W5.0)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 5.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében.

Az Angelika forrás felõl jövünk, persze felkapaszkodunk.

Korrekt láda, jó helyen.

  

GCBENC  Bence-hegy
2007.01.07 15:00 !   (N?.?; H?.?; W?.?)

Tavaszi gyalogos túra a Velencei-tó fölött - 6.

Már-már hihetetlenül szép idõben - januári márciusban - egy kellemes gyalogtúra keretében.

Egyszer már jártam itt, akkor végül a rejtõ elmondta, hogy a doboz eltûnt.

Doboz most sincs - van viszont egy palack, hogy itt kellene lennie :) Jobb híján ide logoltunk - mint elõttünk többen is...

 

Mese: HBSE gyalogtúra - A Velencei-tó fölött

Útvonalterv:

Pákozd - Anikó-forrás - Tompos-hegy - Pákozdi ingókövek - Pákozd vár - Angelika-forrás - Meleg-hegy - Bence-hegy - Velence, közben az útbaeső geoládák megkeresése.

A Pedalománnál gyűlűnk össze: Árpi, Chiiko, Csoki, Éva, GabeR, Klaresz, KoLa, Ködmön, Laci, Lajos, Roobi, Tivadar, Veronika, útközben még felvesszük Szabit is, így végül 14-en indulunk neki az útnak Pákozdról. A szokásoshoz képest kicsit változott a társaság - Chiko, KoLa, Ködmön, Lajos az idényben először tart velünk, Tivadar és Csoki sem vett részt minden túrán. Újdonság még, hogy több GPS is jön velünk: Árpi hozza vadonatúj készülékét, és KoLanal is van egy GPS-vevős PDA.

Csöpörgő esőben indulunk - de hamar eláll. Aztán többnyire süt a nap - meleg, szélcsendes, márciusi jellegű idő marad egészen estig, ennek megfelelően alaposan túlöltözöttnek bizonyul a társaság.

A fölfele kaptatón egy kellemes fenyőerdőben az Anikó-forrás az első állomás. Itt némi bozótharccal vegyített útkeresés után elővesszük az első geoládát: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=539.

Logolás, visszarejtés, majd immár jelzetlen utakon a GPS-ek vezetésével irány a Tompos-hegy. Útközben a fenyves elmarad, szavannás jellegű területre érünk. A Tompos hegy tetején pazar körpanoráma. Bámészkodunk, készül pár csoportkép, aztán indulás.

Továbbra is GPS vezetéssel megyünk a Pákozdi ingókövek felé - kissé dimbes-dombos, köves, szavannás területen, a fennsíkon. Csoki megy elöl, elég jó tempót diktál. Az Ingóköveknél nézelődés, fényképek, majd a ládász szekció számára egy újabb feladat: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=65. Sokan vagyunk, viszonylag egyszerűen megtaláljuk.

Aztán kis kitérővel elsétálunk a Pandúr-sziklához, és jöhet a Kőről-kőre Velencén multiláda első pontja: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=247. Itt elég sokat mászkálunk a meredek oldalfalakon, míg végül Laci megtalálja a palackot (első találata). A rákövetkező pont adataiból azonban azonnal látjuk, ezt a multit ma nem folytatjuk - nagyon nem esik a tervezett útvonalunkra a következő pont...

A terep ismét változik, a szavannába előbb kisebb-nagyobb erdők, magasabb bokros részek vegyülnek, majd a Pákozd-vár környékén sűrűbben erdős területre érünk. Továbbra is Csoki vezet, 5 km/óra körüli tempót diktál, még a hullámosabb részeken is.

A Pákozd-várnál a http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=892 3 állomásos ládasorozat vezet el a hajdani földvár (nem látható) maradványaihoz. A doboz némi keresgélés után előkerül - a klasszikus őszi-téli probléma lép fel: mindent avar borít, a doboz meg alatta bárhol lehet...

Innen egy kis ugrás a http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=354 Angelika-forráshoz, ahol a könnyen megtalált ládából előkerül a LoveBug3 travel-bug,. A katicabogár küllemű ügynök Washingtonból indulva egy hónap híján 3 éve utazik, eddig 33 ládában járt Washingtonban, British-Columbiában, Montanában, Utahban, majd Angliában, Horvátországban és Magyarországon. Elhozzuk, legközelebb keresünk neki valami új helyet :)

Ezután némi bénázással rossz irányba indulunk tovább - szerencsére a GPS-ek a helyükön vannak, észrevesszük, és immár a jó úton haladhatunk az utolsó előtti célpont, a Meleg-hegy felé. Jó kis kapaszkodó után felérünk, pihegés közben elő az itteni ládát: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=267.

Továbbmenve széles mezőn megyünk át, balról a távolban Nadap sárga temloma - irány a Bence-hegy. Újabb körpanoráma, csodás kilátással a Velencei-tóra, és persze egy újabb geoláda: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=606.

Ezután a Panoráma úton, irigyelhető villák mellett sétálunk le Laci Velencén várakozó autójához. Gyors forduló a többi kocsiért Pákozdra, irány haza.

Összesítve:

       csodálatos márciusi időben, meleg napsütésben 19.6 km,  594 m szint

       6 megtalált geoláda, további 3 geopont, egy amerikai travel-bug.