2007.03.10.

Utazások Máltán - 2 

A második nap – Valletta, St. George’s

reggel nem kelünk túl korán, reggeli (mondjuk egy angol szálloda english breakfest-jére nem szabad gondolni), aztán jön Patrícia, hogy útbaigazítson minket. Kedves, 15 éve él Máltán - de én elég önjáró vagyok magam is. Az egyetlen fontos info, hogy a buszbérletet a buszon is meg lehet venni - merthogy persze a turist infok mind zárva vannak a hétvégén... Elmondja még, hogy vasárnap Vallettában bolhapiac lesz, és hogy ennél még jobb a Marsaxlokk-i (ez egy halászfalu keleten) halpiac, elmeséli, hogy lesz a héten több fakultatív buszos kirándulás magyar idegenvezetéssel (is), amire befizethetünk, ha akarunk. Megtanuljuk, hogy az x-et a máltaiak s-nek ejtik, hogy néhány betűkombinációt lenyelnek - kb. ennyi.

Busz-térkép nincs, a szálloda portásától egy fénymásolt papírt sikerül szereznem, ahol föl van sorolva, hogy melyik városban milyen buszok fordulnak meg. Hogy honnan jön, az nem probléma (mind Vallettából, a központi pályaudvarról indul), hogy mi az útvonal, az meg szintén nem, mert a máltaiak tudják... És persze az idegen is megsejtheti, ha megnézi, hogy melyik városok neve mellett szerepel ugyanaz a szám. Ezt a műveletet legfeljebb az bonyolítja el, hogy egyes városok neve mellett 10-20 busz is szerepel, mások meg nincsenek is rajta a papíron.

Ezután elindulunk Vallettába - ez úgy 20-30 perc buszozást jelent, inkább csak a forgalom miatt, mert közel van. Veszünk egy háromnapos bérletet azzal, hogy a többit majd meglátjuk. Esős, szeles, hideg, ronda idő van - ezért útközben kitaláljuk, hogy el kellene menni a Valletta körüli hajós kikötő-túrára (volt a prospektusaink között). Ezeket szeretem - Hamburgban, Amszterdamban, Velencében remek programok.

Leszállunk hát a buszról - a bérlet az érvényességi időn belül korlátlan utazásra jogosít az egész országon(!) belül bárhova - de a rossz idő miatt a hajók sem járnak. Vissza tehát, irány mégis Valletta. A város egy félszigeten fekszik - vagy még inkább két hosszúkás tengeröböl veszi körül. A csúcson természetesen egy erődítmény áll - de ez minden csücsökre érvényes lesz Máltán - legalább egy őrtorony van minden kiszögellésen. És a város a tenger felöl nézve maga is egy erődítmény.

Képek: Valletta

Sétálunk össze-vissza, nemigen törődve az idővel - és ez hiba. Fél három felé kezdünk megéhezni-megszomjazni, de ettől kezdve az éttermek sziesztát tartanak - minden bezár. Egyébként sincs túl sok étterem ezen a részen (ez elég meglepő), de mind zárva. Végül a McDonalds ment meg - ez nyitva van, adnak kávét meg sört (annyira nem vagyok éhes, hogy itt még egyek is...).

Még egy kis nézelődés, aztán késő délután kitaláljuk, hogy vissza kellene menni a szállodába, majd vacsorázni. A buszról azonban nem szállunk le - van 1 km-en belül egy geoláda, meg akarjuk keresni. A busz egy darabig jó irányba is megy, aztán elfordul, így leszállunk, és a GPS vezetésével gyalog indulunk a láda felé - keresztül a St.George's villanegyedén - remek házak és fantasztikus pálmák és kaktuszok között.

Képek: St.George's

Geoláda: GCKYNN

Meglehetősen forgalmas helyen, merész rejtés - először el sem hiszem, hogy ott láda lehet, de amikor meggyőzöm magam róla, könnyen elő is kerül.

Logolás, visszarejtés, aztán a tengerparton séta haza. Majd vacsora következik - egy közeli halas étterembe megyünk, előételként egy királyrákokkal díszített kagylós tál, főételként pedig egy egészben lévő friss halakat tartalmazó vitrinből rábökés útján kiválasztott, és így nekünk elkészített, egészben grillezett halat eszünk meg egy üveg vörösbor kíséretében. Finom - mondjuk a számla is, bár ha hozzávesszük, hogy ebédet nem ettünk, nem is olyan vészes. Aztán az ételtömeget némileg lejárandó még elmegyünk a pub-ba, egy guinness, aztán haza, alvás.