Utazások Máltán - 5
Az ötödik nap – Qawra, Cirkewwa, Mellieha, Xemixija
óriási záporral indul - de szerencsére még a szállodában vagyunk, a reggelinél. Aztán elindulunk, megkeressük az alkalmas buszmegállót, kapunk egy újabb záport a nyakunkba - szerencsére van ernyőnk, nem ázunk el túlságosan.
A mai terv a nyugati rész - és itt is vannak geoládák.
Először Qawrába megyünk, a St. Paul Bay-hez. Süt a nap, meleg van. Végigsétáljuk az öblöt, csinálok egy csomó fotót, de végül jellegtelenségük miatt kiselejtezem mindet. Így aztán kép nincs.
Innen Cirkewwa felé vesszük az irányt - ez a legnyugatibb pont, itt van a kompkikötő a testvérsziget, Gozo felé. Rendben meg is érkezünk, kis bámészkodás után átsétálunk a Paradise Bay-hez - ami nincs messze, csak éppen van az úton egy hegy, a nap pedig immár tűz, a felhők elvonultak.
Végül átérünk az öbölhöz, tényleg szép. És kis mászkálás után a ládát is megtaláljuk - elég gonosz rejtés, ki kell találni, hol lehet - ha ez sikerül, már könnyen megy.
A doboz: GCQVPF
A környezet: Geoládák környékén - az első 3 képen.
Ezután visszasétálunk a buszhoz, és visszamegyünk Melliehába. Itt leszállunk, irány a katedrális, ami - dél körül lévén - persze be van zárva.
Képek: Mellieha
A városka egy elég szép tengeröböl partján fekszik, a katedrális meg jó magasan fönn van. Viszont van mellette egy kilátóterasz, büfével, sörrel, kávéval. És van két feledékeny hölgy, akik az étel rendelésünket csak második felszólításra produkálták - de igazán nem tudunk rájuk haragudni - gyönyörű időben, remek kilátás, ha a szél nem fújna, megsülnénk.
Végül csak megcsinálják az elemózsiánkat, így nekifuthatunk a sziget másik oldalánál lévő ládának, immár gyalog. A város szélén kis bénázás következik - a mi térképünk szerint a 117-es útnak kellene ott lennie, egy tábla viszont 118-at jelez. keresni kezdjük a 117-est, de végül belátjuk, hogy a tábla lehet rossz, így elindulunk rajta.
Ezután kellemes séta következik egy régi őrtoronyhoz (utolsó két kép):
A láda: GCP991 könnyedén előkerül.
Terveink szerint innen gyalog átmennénk Manikatába (kb. 1.5 km), onnan pedig busszal tovább. Ámde elvétjük az utat, és mire rájövünk, nincs kedvünk visszamenni - közelinek látszó város van előttünk. Ezt a "közeli" Xemixiját aztán egy kb. 7 km-es séta után érjük el - de nem bántuk meg, kellemes időben békés menet volt, és legalább láttunk némi erdőfélét, meg művelt, fóliázott területeket, és hasonlókat is.
Innen a busz simán hazavisz minket, vacsorára pedig egy már korábban kinézett, önmagát máltainak tituláló vendéglőbe megyünk be. Van menü, többfélét rendelünk, a végén aztán abból is hal lesz, amiről nem tudtuk, hogy micsoda - de legalább finom. Zárszóként jöhet a pub, aztán alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése