Utazások Máltán - 3
A harmadik nap – Valletta, Marsaxlokk, Tarxien
ugyancsak hűvös, szeles idővel indul, de legalább nem esik. Elsőre a vallettai bolhapiacra akarunk menni - ami Vallettáig sikeres is, ott azonban nem látjuk, hol van.
A keresgélés közben viszont belefutunk az Archeológiai múzeumba, ahol a "Silent warriors" néven futó kiállítás (is) van - és ez nem más, mint a híres kínai terracotta hadsereg bemutatása. Senki nincs a pénztárnál - ezt nem lehet kihagyni, úgyhogy bemegyünk, megnézzük a kiállítást és a múzeumot is. A shop-ban pedig beszerzek két könyvet a Lovagrend korai (1550-1650-es évekbeli) máltai tevékenységeiről.
A Máltai lovagrend elődje - a Johanniták - korábban Rhodosz szigetén élt. Többször sikeresen megvédték a szigetet a török támadásoktól, de 1523-ban kénytelenek voltak feladni. Ezután egy darabig nem volt megfelelő helyük, míg végül V. Károly császártól és VII. Kelemen pápától megkapták ajándékba a máltai szigetcsoportot. András fiam első komolyabb egyetemi dolgozatát Rhodosz ostromáról írta...
Ezután kitaláljuk, hogy a bolhapiac a városon kívül lehet, kimegyünk hát, és tényleg... De sajnos nem annyira bolhapiac, ahol amatőrök árulják a saját megunt, feleslegessé vált darabjaikat - inkább a mi kínai/KGST piacunkra hasonlít, az árusok többsége hivatásos bóvliárus.
Azért találunk kincset is - András fiam kap pl. egy kb. 40 cm-es tüzérségi lövedék rézburkolatából álló virágtartót - ha már egyszer Ő hozott nekem Boszniából egy szétszedett taposóbomba rézburkolatából készített kávéskészletet...
Mivel összességében nem túl érdekes a dolog, így hát buszra kapunk, irány Marsaxlokk - a halászfalu, és az ottani vasárnapi piac.
Csodás kis kikötőfaluba jutunk (Patrícia nyert), a tengeröbölben mindenféle szivárványszínű csónakok, rajtuk a híres "szem".
Képek: Marsaxlokk
A kikötő partján viszont ott a vásár, mindenféle hallal, tengeri szörnyeteggel, fűszerekkel, mézzel, lekvárral (pl. kaktusz-lekvárral) és hasonlókkal. Mondjuk bóvli itt is akad, de az arány sokkal jobb. Beruházunk egy kis capri-bogyóba, aztán nekiállunk etetőhelyet választani - immár rutinosan fél három előtt. Végül beülünk egy helyre, a híres máltai módra készített vörösboros nyúl nem valami nagy, de az octopus finom.
Mivel a faluban túl sok látnivaló nincs, visszafelé indulunk. Útközben eldöntjük, hogy megállunk Tarxien-nél, megkérjük a sofőrt, szóljon. Megteszi, irány a megalitikus templom.
Képek: Tarxien
A máltai szigeteken több megalitikus építmény is található, amelyek időszámításunk előtt 3000-től kezdve, azaz 500-1000 évvel az egyiptomi piramisok, ill. Stonehenge előtt keletkeztek. Az építmények ugyanolyan rejtélyesek (céljukat és építési módjukat tekintve), mint a sokkal híresebb Stonehenge - bár ezekben csillagászati jellegű összefüggéseket tudtommal nem azonosítottak. Találhatók viszont itt 5000 éves, szabályos, ismétlődő és tükröződő geometriai mintákkal díszített faragott köveket (lásd a képeket).
A közelben van még egy megalitikus együttes, a Hypogeum. Sajnos ide nem teljesen szabad a bejárás - csak korlátozott számú látogatót fogadnak naponta, előjegyzés alapján. Ott jártunkkor márciusra már nem volt hely...
Ezután visszabusz Vallettába, majd hazafelé - de lévén még elég korán, éhesek meg nem vagyunk, így vacsorázni nem szándékozunk, leszálltunk egy kicsit előbb - és következett egy jó 4 km-es tengerparti séta hazáig. Aztán már csak a szokásos pub látogatás várt ránk - és ez a nap is véget ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése