2004.08.28 13:00 + (N3.5; H3.5; W3.0)
Hm... A biciklit letettem a parkolóban, aztán a sárgán indultam fölfelé. Onnan egy ösvényen átvágtam a gerinc másik felére, araszolgattam szépen a meredély szélén egy ösvényen (egy lábnyom), a kilátás tényleg szép volt. Aztán a GPS azt mondta, hogy oldalra, a meredélyen 58 m, és ez volt a minimum. Ez legalább 30-40 m-es lemászást jelentett volna egy kb. 70 fokos oldalon. Mondtam magamnak: ezt nem, irány vissza. Majd új kísérlet, hátha az az ösvény lejjebb van. Jelentem, ezen az oldalon úgy 10 méterenként vannak ösvényszerû tünemények, mind egy kicsit kevésbé meredek, mint a környezete, és mind egy lábnyom széles (na jó, néha másfél). A második kísérlet azonban sikeres, pont oda jutok ahova kell - elõttem a fotón is látható bevésés (a trükk az volt, hogy igyekeztem a célmagasságot tartani). Körülfutok 10-20 métert, de sehol semmi, így a láda is csak egy helyen lehet - ámde az nem két méter magasan van, hanem legalább 2.50-en + ide a vállamat kéne feljuttatni, hogy be is tudjak nyúlni, én meg csak 172 cm vagyok, és egyedül, felmászni meg nem tudok :(. Aztán átmegyek majomba (láttam egyszer egy ilyen kísérlet filmjét - a majmok a magasan lévõ banánért kockákból emelvényt építettek, majd egy bottal felnyúlva verték le azt). Kõ, bot, kotrás, láda megjelenik, elkap. Aztán logolás, csere (ezt nem igazán szoktam, de én mindíg kerámia cseretárgyakat hordok magamnál, a láda meg ilyenre vágyik), legyen neki, aztán hasonló technikával vissza a helyére. Utána nincs kedvem újra araszolni a hegyoldalban, ezért fölfele indulok. Ezt késõbb megbánom, de akkor már nincs visszaút, felmászok, át az erdõn, és békésen lesétálok a sárga jelzésen. Úgy mindent összevetve fárasztó, de nem rossz móka volt. De azért gyerekre nem szívesen vigyáznék eközben... Ps: az a láda filozófiájától teljesen idegen hanghordozó ott bennt csaka kedvenceim közül valókat tartalmaz (mind ilyen). Otthagytam, élvezze más - nekem szerencsére mind megvan CD-n :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése